Selene 13 éve jégbörtönt tudhatott otthonának. Fogságba ejtői sokáig tanulmányozták rajta keresztül a vámpír létformát .
A Manhatteni Tudományos Egyetemben hangos robajra lettek figyelmesek az emberek .
-Hol vagyok? -kérdezte zavarodottan Selene aki hátra nézve észrevette , hogy valaki kiszabadította jégbörtönéből . Zavarodottan nézett körbe majd gyorsan kapcsolt a polcra pillantott ahol ruhái voltak . Alig bírt mozdulni teste még levolt fagyva . Földön fekve ujjait próbálta mozgatni . Nagy nehezen felállt és a szekrény felé futott , hirtelen mozdulattal betörte az üveget , magához kapta fegyvereit és a ruháit .Selene beindult és bárki aki az útjába került kegyetlenül megölte . Sokáig szaladt végül egy ablakon ugrott ki egyenesen egy kocsi tetejére . -Muszáj innom.- suttogta magában rekedt hangon Selene majd az első embert aki az útjába került elkapta és addig ivott belőle amíg el nem ájult .
Nagyon sokat változott a világ 13 év alatt . Az emberek tudnak a Vámpírok és Lycanok létezéséről . Mióta az emberek tudtára jutott próbálják eltüntetni a két fajt a föld színéről.
Selene eszébe jutott Michael , csak azon járt az esze merre lehet és él e még egyáltalán . Hirtelen lépteket hallott maga mögül . Hátra nézett és látta , hogy két egyenruhás alak tűzszerszámmal a kezében írtja a vámpírokat és a lycanokat. Hirtelen előkapta mini bombáit és hozzájuk dobta az emberek pár másodpercen belül felrobbantak. Selene hirtelen a fejéhez kapott mert más képet látott maga előtt egy kislányt aki éppen menekül valami vagy valakik elől .
Selene szemszögéből:
Nem tudtam mire vélni amit láttam csak futottam eszeveszetten nem tudtam mit csinálhatnék . Ismét lépteket hallottam magam mögül. Már egy ideje éreztem mintha figyelne engem valaki de nem nagyon izgatott hisz Michael és az a sírdogáló lány járt az eszemben .
Megfordultam és egy sötét alak magasodott mögöttem . Közelebb léptem hozzá alakja kiformázódott , amikor megláttam arcát és mélykék szemét még Michael-ről is elfeledkeztem . De tudtam nem szabad így gondolkodnom , megráztam a fejem és előkaptam pisztolyom.-Ki vagy és mit akarsz.-förmedtem rá pisztolyomat a mellkasához nyomva.
-David vagyok , és segíthetek neked .- mondta komolyan .
-Ugyan miben segíthetnél . ?! Nincs jobb dolgod? megoldom a problémáim egyedül is.-mondtam neki erélyesen majd megindultam .
David futott utánam. Kezdett idegesíteni .
-Jól van akkor mondd.! .-
-Segíthetnék kideríteni ki ejtett foglyul és miért . Talán még azt is , hogy ki mentett meg .- vetett rám egy csábos mosolyt így hát beleegyezően bólintottam .
Tovább futottam de már társam is volt . A csatorna felé vettem az irányt . David hirtelen megragadta a vállam és lerántott.
-Vigyázz Lycánok.- suttogta halkan magához szorítva engem. Kinéztem , hogy ott vannak e még de már nem láttam senkit . Megragadtam David kezét és felhúztam a földről és siettettem .
-Erre gyere.!.-mondtam. Nem sokat mehettünk amikor sikítást hallottam melyet keserves sírás követett. Oda siettünk. Egy lányt láttunk akit Lycanok vettek körbe . Nem haboztam , már éppen meg akartam támadni őket amikor David ellökött és előrántott egy kardot azzal vágta le a fejüket .
Odaléptem a lányhoz és sokáig szememmel méregettem , majd kezet nyújtottam neki , hogy álljon fel . Hirtelen újabb falka támadott minket , kezembe kaptam a lányt és Daviddel együtt futásnak eredtünk . Beszálltunk egy furgonba és elhajtottunk. A lány még mindig sírt de lassan elhalkult . Szerencsére hamar David rejtekébe értünk , ami tele volt túlélő vámpírokkal .Ismét az olvasó szemszögéből:
Selene zavarodottan nézett körben hisz tudta nem látják őt ott szívesen. "Elárulta a vámpír nemzetet" hangzott ez a mondat mindenhonnan . Selene figyelmét hirtelen egy vékonyka hang terelte el .
-Eve .- mondta meghökkenve s kikerekedett szemmel Selene. Majd leguggolt és magához szorította lányát . De hirtelen eszébe jutott Michael felpattant .
-És Michael az apád ? őt nem szabadítottad ki?.-vonta kérdőre Eve-t.
-Nem tudtam , engem is majdnem elkaptak .-dadogta ki a lány.
-Basszameg.-üvöltötte Selene magához kapta fegyvereit és a kijárat felé indult .David észrevette , hogy Selene zaklatott állapotban viharzik kifelé. Utána futott.
-Nem mehetsz el . Ha most kimész széttépnek a minket üldöző Lycanok.-ragadta meg a lány vállát.
-Meg kell keresnem Michaelt .-üvöltött rá erélyesen.
-De nem érted ? ha most kimész elkezdheted írni a végrendeleted .-mondta David.
David apja végig hallotta a beszélgetést mivel utálta Selene-t nem halgathatta tétlenül.
-Engedd csak had menjen ha itt marad a végén még ránk hozza a bajt.-önelégült vigyorral szólt fiához.
-Tudod mit ? maradok .-mondta Selene.
Pár perccel később hangos robajra lettek figyelmesek . David apja mindenkit az óvóhelyre küldött hisz ezek a vámpírok harcképtelenek voltak . David fegyvert ragadott és a magasba nyújtotta.
-Állj.!! harcolnunk kell .!.-üvöltött rájuk.
Selene elmosolyodott David harciasságán de nem sokáig élvezhette a monológot . A Selene-t és Eve-t üldöző Lycanok beszabadultak a rejtekhelyre .
Kegyetlenül lőtte ki a lycanokat de nem sejtette , hogy még ennél rosszabb is lehet amikor egy hatalmas lycan akkora amilyet még életében nem látott tört be az ajtón . Nem sokáig állhatott egy helyben bámulva a hatalmas teremtményt , cselekednie kellett .
Előkapta pisztolyát és golyózáport zúdított rá de, hatástalannak bizonyult . Már úgytünt semmi nem használ amikor eszébe jutott valami . Felfutott a falon és magához kapott egy hatalmas fáklyát és a lycan felé hadonászott vele . De ez se használt . Magához vett egy kardot és szíves szúrta.
-Bazdmeeeeeeg te szemét! .-üvöltötte amikor észrevette , hogy ez sem segít.
Eve eközben az ajtóhoz csapkodta magát próbált kiszabadulni , hogy anyja segítségére siethessen.
